Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Cukormázas szubkultúra

2013.03.07

 

Az egyik legelterjedtebb szó, amit nagyon sok hazai anime rajongó is ismer, s amit egy Co on végig sétálva minimum húsz alkalommal hallhatunk a 可愛い ("kawaii") ami nagyjából annyit tesz magyar fordításban, hogy "cuki", "édes" vagy "imádnivaló". Persze kontextustól és vérmérséklettől függően akár még vagy egy tucat szinonimát fel lehetne sorolni, amit mind ezzel az egy szóval tudnak kifejezni a japánok. Azt azonban már csak kevés rajongó tudja, hogy az általuk unalomig koptatott szó sokkal többet takar ennél, egy egész életérzést, viselkedés kultúrát, ami lassacskán terjed nyugat felé.

kawaii.jpg

A "kawaiiság" tehát felfogható egy egész szubkultúraként, melynek tagjai olyan emberek, akik saját ártatlanságukat akarják kihangsúlyozni azzal, hogy a nyugati emberek számára már-már nevetségesen "gyerekesen" viselkednek. Gondoljunk csak arra, mikor egy animében a gimnazista karakter aranyosan pislog és a korához egyáltalán nem illő, ötéves szintre degradáltan beszél. Ez például egy "kawaii" karakter. De ennél sokkal többet is jelent a kultúrának ez az aspektusa. A kawaiiság ugyanis napjainkra beépült a japán emberek identitástudatába, megjelenik az életük szinte minden területén; az öltözködéstől a kommunikációs formákon át egészen az eltúlzott akcentusig.

Kawaiinak lenni ugyanis menő.

Legalábbis azok számára, akik nem a szkeptikusok és kételkedők csoportjába tartoznak (megjegyzem, én is inkább ezt a csoportot erősítem, bár ez valószínűleg a cikk hangvételéből is érződik ^^"), ők ugyanis inkább az infantilizmus jelének tekintik az egész szubkultúrát, melyre hivatkozva felnőtt és majdnem felnőtt emberek (főként lányok) úgy viselkednek, mint az óvodások. Az itthoni anime-rajongókról már nem is ejtve szót, akik anélkül degradálják magukat általában öt éves szintre, hogy egyáltalán képbe lennének azt illetően, hogy a kedvenc sorozatuk szereplőjének majmolásával milyen szubkultúrába lépnek be.

Félretéve azonban a szkeptikusokat ejtsünk néhány szót arról, miért is jó ez a cukormázas őrület és hogyan alakult ki. Mivel főleg a második világháború után a japán kultúrában egyre inkább elharapódzott a fiatalok körében a vandalizmus, az erőszak (ami nem is meglepő tekintve azt a tényt, hogy egy megroppant népre erőltette rá erőszakkal Amerika a maga teljesen idegen kultúráját, több ezer éves hagyományokat és szokásokat tiporva sárba) a kawaii-kultúra tulajdonképpen ennek ellentetjeként fogható fel, ahol a "cukiság" egyfajta pozitívumként jelenik meg. Ami a nyugati emberek szemében sokszor valóban infantilisnek tűnik (például kamasz diáklányok, akik affektálva egyes szám harmadik személyben beszélnek magukról) az a japánok szemében aranyos és azt jelzi, hogy az adott lány lélekben még ártatlan és gyermeki, akit nem rontott még meg a világ.

morning-m.jpg

A kawaii-mánia egyik legjobb példája a Morning Musume zenekar, amely többnyire hamiskás, elálló fülű, néha kusza fogú vagy kancsal, ugyanakkor nagyon "aranyos" kislányokból áll. Jellemző viseletük a legtöbb kawaii lányhoz hasonlóan a habos-babos ruha, vagy az alig térdig érő modern kimonó, tagjaikat pedig általában 12-18 évesek és folyamatosan cserélődnek, nehogy "kiöregedjenek".

A szubkultúra világméretűvé válására pedig mi is lehetne jobb példa, mint Hello Kitty, akit rengeteg felnőtt(!) nő is előszeretettel hord a táskáján, pólóján vagy épp a fülében fülbevalóként, de még kismillió más megjelenési formában létezik. És hogy ki is Hello Kitty? Nos aligha tudják a legtöbben, hogy egy 3-5 éves korosztálynak megalkotott figura, akinek műsora elsősorban azért született, hogy a kisgyerekeket szórakoztatva tanítsa meg olyan dolgokra, mint a színek neve, a számok vagy épp a helyes viselkedés az asztalnál.

Aki esetleg további cikkeket szeretne olvasni a kawaii kultúrálól itt elkezdheti. Figyelem, a cikkekhez angol tudás szükséges!
          - Cuties in Japan by Sharon Kinsella
          - "Kawaii" culture talking hold in U.K. by William Hollingworty
          Japan, Why So Kawaii?
          - Japanese Kawaii Culture

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nekem semmi bajom vele

(Andro, 2014.03.01 10:41)

Nekem őszintén semmi bajom a kawaii-sággal, bár én sem erősítem ennek a szubkultúrának a táborát. Conon szokott csak felmenni ettől a vérnyomásom, de egyébként elviselem. Sorozatokban, vagy animékben pl. sokszor vicces, és tényleg aranyos az ilyesfajta viselkedés, de élőben szerintem már elég ciki. Szóval, én az arany középút híve vagyok.

A cikked egyébként nagyon tetszett, jól összefoglaltad a lényeget. ^^